Tomboló vágyak - 4. Rész

Drága olvasóim!

Meg is hoztam a folytatást! Nagyon köszönöm az eddigi véleményeket. Nagyon izgatott vagyok, hogy a mostani részhez mit fogtok szólni. Arra kérnélek benneteket, hogy ha elolvastátok és véleményt nem is írtok, de a pipák közül mindenképpen jelöljetek be egyet, hogy tudjam mit gondoltok. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást mindenkinek!

Ölel, Csilla

~~~~~~~~~~

Időközben kiderült, hogy apának egy hétig is elhúzódhat az üzleti útja. Megígértem neki, hogy nem fogok idegeskedni, és nem aggódok érte, de a megérzésem valamiért azt súgta, hogy valami nincs rendben. Már 3 napja elutazott és igaz, hogy amikor csak az ideje engedte felhívott, beszéltünk és utána egy kis ideig meg is nyugodtam... de akkor is nagyon féltettem őt. Tudom, hogy ez csak egy átlagos, az üzleti élettel járó kötelesség. Máskor is volt már ilyen, máskor is el kellett utaznia.. azonban nem ilyen hamar és pláne nem ilyen sokáig. Aggódtam érte, nagyon is.

Mivel nagyon sok telefonhívást kaptam a gyárból, úgy döntöttem inkább minden nap bemegyek. Ha nagyon őszinte akartam lenni, egyáltalán nem is bántam, hiszen így a közelében lehettem. Nem tudom mivel magyarázzam, de akkor, azon a reggelen valami megmozdult bennem. Tudom, hogy badarság az egész, hiszen még csak nem is ismerem.. szinte semmit nem tudok róla. Ettől függetlenül egész nap csak ő jár az eszemben és minden egyes alkalommal beleborzongok, ha visszaemlékszem milyen érzéseket váltott ki belőlem, mikor megérintett.

Azóta nem beszéltünk, csak néhány futó másodpercig láthattuk egymást, és ezt nagyon sajnáltam. Azonban nem szerettem volna feltartani a munkájában, és a leginkább semmiféleképpen nem szerettem volna, hogy a többiek megsejtsék, mi történt köztünk. Sokan dolgoznak a gyárban, nagyon hamar terjed a pletyka.

Péntek reggel volt és a korai tavasznak köszönhetően gyönyörűen sütött a nap. Kellemesen langyos volt az idő, így egy könnyed tavaszi ruha mellett döntöttem az öltözködésnél. Igazán csinos kis ruha volt, az egyik kedvenc darabom. Térdig érő, piros fodros szoknyával, amin halvány színű virágok virítottak. Lágy hullámokban kavargott a lábam körül minden egyes lépésemnél, selymes anyaga szorosan a derekamra simult. A felső része két kantárból és egy mély, de mégis elegáns kivágásból állt. A derekam köré egy halvány, mályva színű övet csatoltam, ami segített a ruha megtartásában, ugyanakkor nagyon könnyedén kiemelte karcsú alakomat is. Elégedett voltam a végeredménnyel.

Nagyon jó kedvem volt, a gyárba vezető úton mélyeket szippantottam az ablakon beszűrődő virág és reggeli harmat illatából. A hajamat kivételesen egy laza kontyba fogtam, így a szél akadálytalanul csiklandozhatta a nyakam. Lassítottam a gyár bejárója előtt, majd befordultam és végighajtottam a poros úton. Egyre lelkesebb lettem, gondolatban egyetlen mondatot ismételtem mantraként: már csak percek kérdése és újra láthatom őt. Miután leállítottam a motort kicsatoltam a biztonsági övet és egy utolsó pillantást vetettem magamra a visszapillantó tükörben.
Mosolyogva végigsimítottam ajkaimon, ám ahogy a porta bejárata felé néztem, az eddigi jókedvem egy másodperc alatt elszállt. Danny egy nekem háttal álló férfival veszekedett. Gondolkozás nélkül kipattantam a kocsiból és megindultam feléjük. Ahogy közeledtem hozzájuk már a hangjukat is tisztán hallottam. Nagyon dühösek voltak mind a ketten. Danny a kezével mutogatott, és ha jól vettem ki a szavaiból az egyik épület kéményéről vitatkoztak. Elég sokan összegyűltek körülöttük, volt aki csak karba tett kézzel ácsorgott, de volt, aki Danny mellett állva néha beszállt a vitába. Hevesen kalapáló szívvel közeledtem feléjük. Ekkor végre megpillanthattam a másik alakot is, aki nem más volt, mint Frank, a csoportvezető. A múltkori alkalommal is vele beszélgetett. Nagyon ideges lettem, olyan gyorsan szedtem a lábaimat, hogy szinte már rohantam. Nem akartam, hogy egymásnak essenek. Mikor már közvetlenül mögöttük voltam Frank hirtelen magához rántotta Dannyt a pulcsijánál fogva, Danny pedig máris hárított volna.
Ekkor azonban gyorsan közbeléptem.
- Mi a fene folyik itt?! - kérdeztem dühösen Frank-re nézve, miközben a mellkasánál fogva hátrébb toltam. Nem mertem Danny arcába nézni, féltem, hogy a pillantásommal mindent elárulnék a többieknek.
- Akadt egy kis nézeteltérésünk.. - fújtatott idegesen és gyilkos pillantásokat lövellt a mögöttem álló férfira. Vettem egy mély levegőt és megpróbáltam higgadtan beszélni.
- Miféle nézeteltérés? - léptem elé - Frank, arról volt szó, hogy amíg apám távol van nem lesz semmi gond. Erre mi fogad, mire bejövök? Egymásnak estek, mint az óvodások? - kérdeztem számonkérően.
- Nagyon sajnálom.. - vette halkabbra beszédét - De ez a tróger, egyszerűen nem ért a szép szóból..
- Majd én megmutatom, hogy ki a tróger.. - lépett mellém dühösen Danny. Ismét egymásnak estek, ám kettőjük közé nyomulva szétrántottam őket.
- Fiúk, elég ebből! - kiáltottam - Frank, azt hiszem az lesz a legjobb, ha most elmész innen. Majd én elintézem a dolgot..
- De Blake.. ez a gyökér..
- Frank, azt mondtam, hogy majd én elintézem! - támadtam le indulatosan, majd végre Danny-re néztem - Mr. Thomas, maga pedig most velem jön az irodába. - azzal sarkon fordultam és bevágtattam a portára.

Amíg felfelé haladtunk a lifttel egyikünk sem szólalt meg. Én nem akartam letámadni és kifaggatni, láttam rajta, hogy most egy kis nyugalomra volt szüksége. Szaporán, fújtatva vette a levegőt és még a tükörből is láttam milyen hevesen emelkedik és süllyed a mellkasa minden egyes lélegzetvételekor. A kezeit ökölbe szorította, ajkait dühösen beharapta. Istenem, hogy mennyire szexi volt még így is! Iszonyatosan jól állt neki az a fekete póló, amit az inge alatt viselt. Kiemelte izmos mellkasát és vastag bicepszét. Imádtam ezeket a laza ruháit. Ahogy a napokban megfigyeltem, szereti a kockás ingeket, mivel most is egy ilyet viselt, kivételesen fehér-kék színben. Kedvem lett volna végigsimítani a kockás hasán.. de még vártam egy kicsit. Szüksége volt egy kis időre.
Mikor beléptünk az irodámba, szótlanul az ablakhoz ment. Karba tette a kezét, láttam, hogy milyen keményen összeszorította az izmait. A háta merev volt és kemény, a tartása pedig nagyon határozott. Halkan mögé léptem és vártam a megfelelő pillanatot, hogy megszólítsam. Szerettem volna segíteni neki. Bármit megtettem volna, hogy nyugodtnak lássam. Óvatosan lábujjhegyre álltam és a vállába kapaszkodva, állammal megtámaszkodtam rajta. Legalább egy fejjel magasabb volt nálam, de még ez sem akadályozott meg abban, hogy felérjem. Érintésemre kicsit lazított a tartásán, hallottam, ahogy egy nagyon halk sóhaj szökött ki ajkain. Istenem, ez a pasi lesz a végzetem.
- Mi a baj? - kérdeztem suttogva, majd egy apró csókot leheltem a válla csúcsába.
- Semmi.. - morogta az orra alatt. Duzzogott, ez természetes, de jobb szerettem volna, ha végre rám néz és elmondja min kaptak össze.
- Kérlek, mond el hogy mi történt.. - kérleltem, s közben ujjaimmal végig simítottam a tarkóján, majd a hajába túrtam - Engedd, hogy segítsek.
- Gyűlölöm, amikor senki nem hisz nekem, pedig tudom, hogy igazam van... - sóhajtott fel végül.
- Mi történt?
- Pár napja észrevettem egy repedést a B épület falán. Mikor közelebbről is megnéztem, rájöttem, hogy a kémény okozta. - magyarázta türelmesen, és éreztem, ahogy lassan megnyugszik - Túlságosan nehéz a falnak a kémény. Szóltam Frank-nek, hogy át kellene építeni, mert ha még jobban megreped a fal, abból akár katasztrófa is lehet...
- Ezt hogy érted? - kérdeztem meglepetten. Egyáltalán nem örültem annak, amit megtudtam. Apa két éve építette meg a B épületrészt a gyárnak, és a mérnökök nagyon pontos munkát végeztek. Ezért sem értem, hogyan történhetett ez mégis meg?
- Képzelj csak el egy levegővel teli lufit. Ha megpakolod néhány egymásba illesztett pohárral, talán még nem történik semmi. Kicsit kibillen, de semmi komolyabb. Viszont, ha egy tűvel végig karcolod a poharak súlyától feszülő lufit.. na akkor mi történik?
- Kidurran.
- Pontosan. A poharak pedig - akárcsak egy kártyavár - összedőlnek, és apró szilánkokra törnek. - ütötte össze a két tenyerét egy hangos csattanással.
- Ez lehetetlen... - suttogtam rémülten. Ha Frank valóban nem hajlandó erről tudomást venni, sürgősen tennem kell valamit.
- Pedig szóról szóra igaz.. - mondta határozottan - De láthattad, Frank nem hisz nekem.. hiába próbáltam beszélni vele.. - sóhajtott gondterhelten.
- Én hiszek neked. - suttogtam a nyakába csókolva, majd két kezemet előre simítottam a mellkasára.
Ekkor végre szembe fordult velem, gyengéden átkarolta a derekam, és magához húzva összeforrasztotta ajkainkat. Vággyal teli sóhaj szakadt ki belőlem, majd a pólójába markolva viszonoztam a csókját. Már nagyon hiányzott az íze. Túlságosan ahhoz, hogy ne forrjon fel a vérem telt ajkainak érintésétől. Mikor már teljesen a mellkasához simultam, két tenyerét levezette a derekamról és a szoknyám alá nyúlva egyenesen a fenekembe markolt. Belenyögtem a csókba, és ahogy finoman cirógatni kezdte a bőröm, csak még jobban fellángolt bennem a vágy. Azt akartam, hogy végre az egész testemet birtokolja. Nem érdekelt, hogy csupán néhány napja ismertem, nem érdekelt, hogy a többiek megtudhatják. Akartam őt mindennél jobban.
Jobb kezemmel az övcsatját kezdtem babrálni, de még mielőtt kicsatolhattam volna, a kezem után nyúlt és leállított. Könyörögve felnéztem rá, szinte már nyüszítettem. Elmosolyodott, majd mutató és hüvelykujja közé fogta az állam, úgy húzott magához egy gyengéd csókra.
- Ne itt, kérlek... - suttogta ajkaimba, s közben tenyerével ismét a fenekembe markolt.
- Danny.. - nyögtem kalapáló szívvel. Finoman a bugyim csipkés szegélye alá csúsztatta az ujjait és ott cirógatta tovább bőrömet.
- Imádom az ilyen fehérneműidet.. - tért át ajkaival a nyakamra - Ugye tudod, hogy ebben a ruhában két perc alatt a magamévá tudnálak tenni?
- Kérlek..
- Eszméletlenül nézel ki benne.. - puszilgatta a bőröm, és elindult lefelé a mellem irányába. Teljesen végem volt. A szívem majd kiugrott a helyéről, az ágyékom pedig vadul lüktetve a megváltásért kiáltott. Fogával a mellem közti domborulatot kezdte harapdálni, és nem bírtam megállni, hogy ujjaimmal ne markoljak a hajába. - Szeretném, ha ma este velem vacsoráznál! - mondta ki teljesen váratlanul, miközben felegyenesedett.
- Te most randira hívsz? - néztem fel rá és nem tudtam elrejteni a mosolyt az arcomon. Két kezem közé fogtam az arcát és hüvelykujjammal az állát simogattam. Annyira tökéletes volt minden porcikája. Széles válla, erős, izmos karjai.. és az a gyönyörű kék szempár.. az őrületbe kergetett velük!
- Igen. - válaszolta egyenesen a szemembe nézve, és nekem repesett a szívem az örömtől, hogy egy percig sem habozott a válasszal. Határozott volt, mint aki tudja, hogy mit akar. És amit akar, azt meg is szerzi. - Gyere fel hozzám.
- Nem lehet.. - sóhajtottam - Ha a többiek..
- Nem érdekel, hogy mások mit mondanak.. csak te érdekelsz. - szorította mutató ujját ajkaimra - Vacsorázz velem, kérlek.
Tekintetét az arcomba fúrta és olyan szemekkel nézett rám, hogy ha akartam volna se tudtam volna nemet mondani neki.
- Rendben. Mond a címet, hogy hova menjek...
- Én szeretnék érted menni! - mondta ellentmondást nem tűrően.
- Magam is odatalálok.. - csóváltam a fejem, s közben átkulcsoltam a nyakát. Ahogy mellemmel a mellkasának feszültem éreztem, hogy egy nagyot nyelt, majd kettőnk közé csúsztatta bal tenyerét és határozottan belemarkolt a mellembe. Ujját a kivágásba akasztotta és egy kicsit elhúzta bőrömtől az anyagot, ezzel félig felfedve csipkés melltartómat. Elakadt a lélegzetem, ahogy orrával a csipkés szegélyt cirógatta, majd hirtelen belekóstolt gömbölyű húsomba.
- Olyan finom illata van a bőrödnek.. - nyalta végig a két mellem közti völgyet. Ajkamba harapva megpróbáltam elfojtani egy kétségbeesett nyögést, de Danny elégedett mosolyát látva nem igazán sikerült. - Este hatra érted megyek. - igazította vissza az anyagot a helyére, majd egy gyors csókot lehelt ajkaimra, és nagy léptekkel kiviharzott az irodából. Szédítő, hogy milyen képességei vannak. Egyetlen csókjával, egyetlen érintésével képes elhallgattatni, és rábeszélni bármire. Képtelenség nemet mondani neki. Azt hiszem.. sőt biztosan tudom: Daniel Thomas totálisan elcsavarta a fejem.