Helyzetjelentés + előzetes

Drága olvasóim!

Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszú időre eltűntem! Nem azért írok most nektek, hogy magyarázkodjak és sajnáltassam magam és hasonlók, hanem azért, mert szerettem volna tudatni veletek: Itt vagyok és a történet folytatódik tovább!!! 

Remélem még lesznek köztetek olyanok, akik érdeklődnek a történetem iránt és várják a folytatást! Ezalatt az idő alatt bár nem voltam aktív a nagy világ előtt, azonban mégis volt lehetőségem arra, hogy tapasztalatot szerezzek más/hasonló téren. Van egy meglepetésem is nektek, amit még egyenlőre nem árulok el, a lényeg az, hogy ha ezzel a történettel végeztem, nem kell sokáig várnotok arra, hogy valami újabb olvasni valót hozzak Nektek! 

Pár hónapja indultam egy versenyen is a bloggal, amelyen legnagyobb meglepetésemre első helyezést értem el egy kategóriában. Annyira örülök neki, hogy még most sem tudom elhinni! Köszönöm a támogatásotokat, köszönöm, hogy még akkor is írtatok nekem a folytatással kapcsolatban, amikor már hetek óta nem adtam életjelet magamról. Örülök, hogy itt vagytok velem!!

Amint látjátok az oldal új kinézetet is kapott, amivel megmondom őszintén nagyon meggyűlt a bajom, mivel sikerült valahogy az összes kódot elkevernem... így maradtam a hagyományos és visszafogott stílus mellet.

Bár ennek a bejegyzésnek sok értelme nem lett, annyira izgatott vagyok, hogy minél hamarabb a lényegre szeretnék térni. Hoztam nektek egy rövidebb előzetest a következő fejezetből, amellyel remélem sikerül újból elnyernem a tetszéseteket!! 

Továbbra is várom a véleményeiteket! Jó olvasást mindenkinek!

Ölel, Csilla

~~~~~~~~~~

Mindig is tisztában voltam vele, hogy a motorozás nem gyerekjáték. Komoly fegyelemre, gyors reflexre és nem utolsó sorban elegendő tudásra van szükség ahhoz, hogy valaki az aszfaltok királya lehessen. Számtalanszor láttam már motoros párokat, de valójában csak most értettem meg, mire is van leginkább szükség: bizalomra. Az egész a bizalomra épül. Ha ez nincs meg, hiába motorozik a társad már évek óta, soha nem fogsz tudni úgy felülni a háta mögé, hogy ne aggódj az utazástól. Bizalom nélkül semmi nem fog működni.
Tudom, talán butaságnak hangzik, de én teljes mértékben megbízom Danny-ben. Nem tudom hogy lehetséges ez és azt sem, hogy miért, de úgy érzem mellette biztonságban vagyok, történjen bármi. Soha nem hittem volna, hogy neki, ennek az izomkolosszusnak - aki olyan magas és szilárd, akárcsak egy totemoszlop - sikerül néhány nap alatt elérnie azt, amit évek alatt senkinek nem sikerült.
Egyetlen nap alatt felbolygatta az életemet, beférkőzött a gondolataimba és mostanra már lélegezni sem tudok nélküle. Csillogó kék íriszeitől, egyetlen pillantásától lángra lobbanok. Belső érzékeimet egyetlen érintése is képes felkorbácsolni, s olyan háborgó vihart szít bennem, melynek létezéséről eddig nem is tudtam. Teljesen a rabjává váltam.Nem tudom mennyi ideje lehettünk már úton, de mikor a következő kereszteződésnél befordultunk jobbra, Danny lassítani kezdett, majd nem sokkal később leparkolt egy apró, de annál barátságosabb kertes ház előtt.
- Megérkeztünk. - mosolygott rám, miután levette a sisakját és segített az enyémet is levenni. Finoman kipattintotta a csatot, majd együtt lehúztuk a fejemről a bukót. Ujjaimon végig éreztem az Ő ujjait, és csupán erre volt szükségem, semmi másra, ahhoz, hogy máris végigcikázzon rajtam a vágy.
- Szóval itt laksz? - kérdeztem ajkamba harapva és tekintetemet a két szintes házra vezettem.
- Nos, tulajdonképpen az öcsémmel lakunk itt.. de igen. Már évek óta ebben a házban élünk.
- Van egy öcséd? Ezt.. nem is tudtam.. - mondtam halkan és egy pillanat alatt belém hasított a felismerés: Daniel Thomas számomra még mindig csak egy ismeretlen férfi, akiről semmit nem tudok. Hogy is képzeltem ezt az egészet? Csupán néhány napja ismerem..
Kettős érzelmek kavarogtam bennem. Egyrészt tisztában voltam vele, hogy nem lenne szabad csak úgy feljönnöm a lakására. Nem tudok róla semmit, ő sem ismer engem. Nem tudja, hogy évekkel ezelőtt mi történt velem.. Talán lassítanunk kellene. Másrészt viszont.. lehetetlenség ellenállni neki. Tudom egy normális nő a helyemben megtartaná a három lépés távolságot, de a fenébe is! Mit csináljak, ha egyszerűen megőrülök érte? Sóvárgok minden pillantása, minden érintése után és ha nem láthatom akár csak egy napig is.. teljesen megbolondulok.
Kell nekem, mint napfény a fáknak.
- Blake.. - hallottam meg gyengéd hangját és észre se vettem, hogy eddig lehajtott fejjel a motornak támaszkodtam. Mutatóujjával felemelte az állam és mélyen a szemembe nézett - Ne érezd rosszul magad, amiatt, hogy nem ismersz. Ez egyáltalán nem bűn.. - suttogta - Hallod?
- Én csak.. attól félek, hogy..
- Nem. Ne is folytasd! - tette mutatóujját ajkaimra - Egy kellemes estét szeretnék veled tölteni, úgy hogy te is jól érezd magad. Gyere, menjünk be. - kulcsolta össze ujjainkat, majd elindultunk a kapu felé - Élvezd ki a pillanatot, és csak gondolj arra, hogy az egész ház a miénk.
- Csak a miénk? - kérdeztem meglepetten, és képtelen voltam elrejteni izgatottságom.
- Adam pár napra elutazott munka ügyben, szóval sajnos be kell érned velem....